Jeffrey Archer: Váratlan fordulat

Nos, a novelláskötetek nem igazán tudnak csalódást okozni, ráadásul az írótól már olvastam egy ilyet. Ez kicsit kevésbé tetszett, mint a másik, de azért itt is akadt pár meglepő történet. Az egyszerűség kedvéért csoportosítom az egyes novellákat.

A kedvenceim egyértelműen azok voltak, amiknek a végén szó szerint leesett az állam, és kellett pár pillanat, hogy az új információk fényében még egyszer átgondoljam az eseményeket. Sajnos ebbe a csoportba csak két történetet tudok sorolni: A tökéletes gyilkosság, illetve az Egyszerűen jó barátok címet viselő novellákat.

Aztán ott voltak azok, amelyek egy-egy mozzanat miatt tetszettek ugyan, de azért nem szóltak akkorát. Ilyen volt például A zsebek ura, amely nekem kicsit kiszámítható volt, ennek ellenére tetszett a megoldás. Ezen kívül ide tartozott még A zsákmány, amiben szintén a turpisságot díjaztam. És ebbe a csoportba tartozik A véletlen műve is, ami részben furfangos, az utolsó bekezdés miatt viszont meglepő is volt.

A következő csoportot azok a történetek alkotják, amelyek nem voltak ugyan rosszak, de nem is igazán nyerték el a tetszésemet. Ide tartozik a Sakk-matt, ahol igazából csak a fogadás összege volt furcsa számomra, mert igen kevésnek tartottam. Illetve a Christina Rosenthal  című novella sem volt teljes számomra. Az Á la carte története pedig igazából semmilyen volt. Ezen kívül A kiskapu történetében bekövetkező csavar sem volt rossz, viszont nem teljesen értettem meg az okát.

És bizony sajnos ott voltak azok a novellák, amikkel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Unalmasak és érdektelenek voltak, némelyiknél egyáltalán nem is értettem, hogy mit akartak mondani pontosan ezzel a történettel. Ezt a csoportot A hamisítvány, a Kecskebéka ezredes, és a Betyárbecsület alkotja.

Összességében nem mondanám rossz kötetnek, nyilván minden hasonlónál vannak jó és kevésbé jó történetek. Nagyon olvasmányos, egyes helyeken érdekes. Könnyed kikapcsolódásnak abszolút megfelel.

Jeffery Deaver: Káprázatok

Nos, kijelenthetem, hogy ez a könyv nagyon tetszett. Időről-időre szeretek novellásköteteket olvasni, mert néha sokkal jobbak, mint egy több száz oldalas történet. Mivel teljes egészében nehéz lenne értékelni a könyvet, így a novellákra lebontva fogok írni róla.

Bár mindegyik történetnek megvolt a maga csattanója, néhány mégis kiemelkedőbb volt a többinél, míg mások nem voltak akkor hatással rám...

A számomra legkevésbé tetsző novelláknál leginkább az volt a baj, hogy a többihez képest unalmasak, néha vontatottak voltak, és valamiért nehezen tudták lekötni a figyelmemet. Vagy a szereplők idegesítettek, vagy a téma nem volt nekem való, vagy csak egyszerűen nem ragadott magával a téma... Azért a legtöbbnél a végkifejlet így is meglepőre sikerült, ezért ezeket sem mondanám rossznak. Ebbe a csoportba tartoznak a következő novellák: A nyaraló, A szolgáltatás ellenértéke, Egyetértésben, Szerenád, Halmazati vétség, A karácsonyi ajándék, A térdeplő katona.

Aztán voltak azok a történetek, amelyek már jobban le tudták kötni a figyelmemet, de még nem a legjobb kategóriába tartoztak. Ezeknél még nem koppant nagyot az állam, de azért már elég meglepő volt a csattanó. Ide taroznak a következő novellák: Gyönyörűség, Színház az egész világ, Apróságok, Együtt, A Pine Creek-i özvegy.

És végül természetesen voltak kedvenc történetek. Amelyeknél egyáltalán nem számítottam az adott befejezésre, és ahol esetleg még vissza is lapoztam, hogy még egyszer átolvassam a cselekményt az új ismeretek fényében... Egyértelműen ebbe a kategóriába tartoztak a következő novellák: Jonathan nélkül, A bűnbak, A háromszög, Apa horgászni ment.

A csoportosításból lehet, hogy úgy tűnik, mintha a negatív érzések kerültek volna előtérbe a novellákkal kapcsolatban, de ez egyáltalán nem volt így. Hangsúlyozom, hogy még a kevésbé tetsző történetek is jók voltak, ám egyértelműen voltak azoknál jobbak is. (Érdekes egyébként, hogy az író nagy sikereket elért könyvéhez készült történet volt az egyik, amelyik a legkevésbé tetszett, ráadásul pont a főszereplő miatt. Eddig a kívánságlistámon állt az a könyv is, de ezek után elgondolkodom rajta, hogy végig tudom-e majd olvasni, ha itt ennyire nem volt szimpatikus...)

Összefoglalva egyébként novellákra nézve el lehet mondani, hogy az író előszeretettel alkalmazza a házastársak közötti ellenszenvre, hűtlenségre alapozott gyilkolást... Tudom én, hogy a való életben is rengeteg ölnek szerelemből (vagy akárminek is nevezik), de valahogy itt azért soknak tűnt az arány.

Összességében egyébként nagyon jó kikapcsolódást nyújtó könyv volt. Én nagyon örültem a csattanóknak, legfőképp azért, mert a legtöbb általam olvasott könyvben sajnos elmaradnak ezek. Mindegyiknek valami átlagos és többnyire teljesen boldog befejezése van. Itt viszont nem egyszer tátva maradt a szám a végkifejlettől...