Nos, végre elérkeztünk ahhoz a részhez, amikor a főszereplőt megérintik a vele történt események. Eddig bármin is ment keresztül, bárminek volt tanúja, bármit tudott meg, gyakorlatilag mindenen túltette magát néhány belső monológ után. Az előző kötet végén elszenvedett kínzások után viszont végre elkezdett normálisan viselkedni, azaz nem volt túl jó passzban. Persze ennek is leginkább a végéről értesültünk, a valódi depressziós hónapokat átugrották. De akkor is felemelő érzés volt végre azt látni, hogy valami őt is megviseli…

Amúgy úgy néz ki, most már nem is nagyon próbálkozik az írónő azzal, hogy valami pozitív dolgot csempésszen a sok rossz közé, mert ez is elég negatív kötetre sikeredett. Bár ezzel nincs akkora bajom, mégis jó volt, amikor valamivel kicsit oldotta a feszült hangulatot.

Egyébként egy-egy résznél már megint úgy éreztem, hogy kezdek tele lenni a sok vámpíros-vérfarkasos-alakváltós-tündéres-ésmégkitudjamilyenlényes információval. Bár azért volt közte érdekes rész is.

Összességében nem volt ez sem egy rossz rész, de mostanra úgy tűnik mindegyikben van minden, ami a természetfeletti lényeket illeti, nem kimondottan egy téma köré csoportosulnak, mint az első részeknél.