Nos… hűha… itt aztán tényleg zajlottak az események, annyi biztos… Bár néhány korábbi kötetnél is ezt mondtam, itt most valóban nagyon igaz, hogy hihetetlenül sok minden történt. Olyannyira, hogy a végén el kellett gondolkoznom, hogy egyes, utólag majdhogynem lényegtelennek tűnő események tényleg ennek az elején történtek-e meg. (Természetesen csak az adott könyv szempontjából értem „lényegtelen” jelzőt, biztos vagyok benne, hogy később mindennek lesz jelentősége).

Bár az sem újdonság, hogy a megszokott kisvárosban kezdünk, és csak utána következnek a lényeges események egy másik helyen, jóval több szereplővel, szerintem ez most minden eddigin túltett. Egyrészt egy valóban nagyszabású helyszínt kaptunk, igen részletes leírással. Aztán ott volt a temérdek "program", amik természetesen nem voltak mentesek a zökkenőktől. És végül megint kaptunk egy jó adag újabb -vagy most jobban megismert- szereplőt, akiket el kellett helyezni a már amúgy is igen terebélyes listán. (Aki minden eddigi szereplőt észben tud tartani, annak minden elismerésem).

Egyébként nem volt rossz rész, bár az eleje kicsit nehezen indult, a közepétől igencsak felpörögtek az események. Olyannyira, hogy a végén már eléggé bele is zavarodtam néhány részbe. Például néhány helyen szerintem nem lettek rendesen kifejtve a következtetések. Úgy éreztem, mintha mindenre hirtelen rájöttek volna, nem volt semmi megmagyarázva. Ráadásul ahhoz képest, hogy a főszereplőnő saját magát is butának állítja be (legalábbis néha), gyakorlatilag mostanra mindent ő old meg, és lassan a nagyhatalmú, mindentudó, többszáz éves vámpírokra nem is lesz szükség... Ezt néha picit erőltetettnek éreztem.

Összességében tényleg egy nagyon érdekes kötet volt, szerintem tényleg ebben történt eddig a legtöbb dolog.