Nos, ezzel a könyvvel kicsit most kivételt tettem, mivel a számos olvasatlan könyvem miatt egyelőre nincs időm a korábbiak újraolvasására. Viszont mivel évekkel ezelőtt még csak az első három rész volt meg, most pedig elhatároztam, hogy a sorozat összes részét elolvasom egymás után (esetleg egy-egy könyvnyi kitekintéssel pár rész között), így itt indokolt volt az újrázás. És bizony kiderült, hogy néhány részletet leszámítva, gyakorlatilag alig-alig emlékszem a történetre.

Annyi azért az első olvasásból is megmaradt, hogy bár nem olvasok vámpíros vagy bármilyen más természetfölötti lényről szóló könyvet, ez kifejezetten tetszett. Mégpedig azért, mert nem egy romantikus maszlag (amit mellesleg kicsit sem tartok vámpíros dolognak...), hanem bizony kőkeményen van benne erőszak és erotikus tartalom is (bár ez utóbbi nem a durva és nyílt értelemben, hanem nagyon visszafogottan. Bár azért egy kicsit talán itt is szenvednek a főszereplők egymással, de teljesen más, mint egy romantikus történetben. Egyébként, ha már a szereplőknél tartunk, akkor meg kell említenem, hogy a könyvből készült sorozatnak köszönhetően (amit egyébként nem nézek/néztem) nem sok minden van a képzeletre bízva... Bár én csak a három főszereplőt ismerem képről, így már sajnos nem tudok egy másik embert elképzelni helyettük. Már csak azért sem, mert ebben az esetben a készítők szerintem nagyon eltalálták a szerepeket, legalábbis ami a kinézetet illeti.

A történet egyébként nem rossz, én kifejezetten örültem neki, hogy volt egy sorozatgyilkos benne, akivel foglalkozni lehetett. Ettől az egész könyv sokkal kevésbé volt töményen vámpíros.

Befejezésről nem is nagyon lehet beszélni, hiszen egyértelműen érződik belőle (és tudjuk is), hogy bizony van folytatás. De ehhez képest jobban (értsd: szebben) le lett zárva, mint némelyik egyrészes kötet, amely számtalan megválaszolatlan kérdést hagy maga után. Természetesen itt is utalnak arra, hogy ez bizony még folytatódni fog, mégis kap egy normális lezárást.

Összességében én továbbra is nagyon jó könyvnek tartom. Borzasztóan olvastatja magát, észre sem vettem, és csak fogytak az oldalak... Fényévekkel jobbnak tartom az annyira közkedvelt (?) tiniregénynél: nem csöpögős, és ha már választani kellene, hogy melyik vámpírtípust tartjuk elképzelhetőnek (ha léteznének), hát egyértelműen emellett tenném le a voksom.